Gyerekek, tizenévesek, sőt fiatalok egyik leggyakoribb témája a pályaválasztás. Van, aki gyerekkorában meghozta már a döntést, de vannak, akik csak a felnőttkorba lépés kapuja előtt találtak rá a számukra ideális foglalkozásra.
Mi leszek, ha nagy leszek? Ez a kérdés minden ember életében jelen van, volt és lesz. De vajon mit érdemes remélni a jövőtől? Mi az, amire képesek akarunk lenni, és mi az, amire képesek is vagyunk? Az ideális foglalkozás és a pálya megválasztása egy hosszú folyamat, melynek végén meghatározó döntést kell hozni, ami kihat egész felnőttkorunkra.
Ne kergessünk hiú ábrándokat
Tíz vagy tizénkét éves koráig mindenki pilóta vagy énekesnő akar lenni. Ez természetes, hiszen a gyerekek rajzfilmhősökről és szupersztárokról alkotott képe fenékig tejföl, érthető, hogy mindannyian különlegesek akarunk lenni, és tévében meg újságok címlapján szerepelni. Legfőképpen a filmek készítői tehetők felelőssé, azokért a szürreális elvekért, amiket a mai gyerekekkel elhitetnek a képernyőn keresztül. Inkább a lányoknál gyakori, hogy az efféle ábrándozásoktól még évekkel később sem képesek megválni, pedig ez csak késlelteti a gyerek vagy tinédzser reális életképének kialakítását.
A legfontosabb a reális meglátás
Ne várjunk el többet magunktól, mint amire képesek vagyunk. A legfontosabb, hogy a valósághoz mérten tudjuk felmérni képességeinket és lehetőségeinket. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem álmodhatunk nagy dolgokról, de tartsunk attól, hogy a hiúságunk és az elismerésre való vágyaink kudarcba fulladhatnak. Meg kell találnunk az arany középutat a túl egyszerű és a túl komplikált között. Arra a kérdésre, hogy milyen téren építsünk ki karriert az életünkben, csak saját magunkban találhatjuk meg a legőszintébb választ, de ez teljeséggel lehetetlen, ha még önmagunk sem tudjuk eldönteni, milyen képességekből és lehetőségekből építkezhetünk.
Mások véleménye
A legtontosabb, hogy nem szabad mások tanácsaira hagyatkozni, még akkor sem, ha az kedvezőbb szakmát kínál, mint amire képesek lennénk. Érdemes azonban meghallgatni a szülői véleményt, főleg akkor, ha már bizonyítottak az életben. Csak bennük bízhatunk meg annyira, hogy fontolóra vegyük ötleteiket, mert csak róluk hihetjük el, hogy a legjobbat akarják, és nem együgyűen vélekednek a jövőnkről. Ha úgy érezzük szüségünk van mások nézeteire is, bátran kérdezzünk ki a kívülállókat is, de véleményüket mindig kezeljük fenntartásokkal, és azt is tartsuk szem előtt, hogy jobb a meglátása egy tapasztalt, öregebb tanárnéninek, mint a legjobb barátnőnknek. Azonban vigyzáni kell, hiszen az idősebb generáció sokkal konzervatívabb felfogású, ráadásul egyes szülők a saját maguk által megvalósítani nem tudott nagy álmaikat – akár tudat alatt is – a gyermekeikre próbálják ráerőltetni.
A legtöbb, amit tehetünk a tanulás
Ha valaha is azt mondták neked, ciki tanulni, felejtsd el. Az a ciki, ha 20 évesen érettségi nélkül sepred az utcát, és minden embertelen munkára kapható vagy. Ha belegondolsz, hogy életedből tíz-tizenöt évet eltöltesz intenzív tanulással, s utána hátralevő életedben elismert és tisztelt emberként dolgozhatsz egy jól fizető állásban, akár saját vállalkozásodban, sokkal kedvezőbb eredményt kapsz, minthogy egész gyerekkorodban rá se hederítessz a tankönyvekre és később csak viszonylag alulfizetett munkát tudsz megszerezni. Bár a stréberek általában sokkal kevesebbre viszik az életben, mint az átlagos tanulók, az is biztos, hogy az alapműveltség rendkívül fontos ahhoz, hogy érvényesülni tudjon valaki, ezért az arany középutat itt is érdemes megtalálni.
Tudj felülkerekedni a kétségeken
A pályavásztást nem szabad elhamarkodni. Attól még, hogy a padtársad már óvodás kora óta tanárnak készül, neked még bőven van időd eldönteni, hogy mi az, amit csinálni akarsz. Középiskolás kortól valamennyire már elkülönülnek a diákok képességeik szerint, de még akkor sem késő változtatni. Ha hirtelen matek helyett inkább humán tantárgyakra mennél, még megteheted, hogy változtass. Ne hidd azt, hogy aki kiskora óta tudatosan készül, kétségkívül jobban fog érteni a választott szakmához, mint az, aki az utolsó pillanatban választja azt a területet. De azért a nagy kérdést soha ne hanyagold, s igyekezz eljutni addig a pontig, ahonnan már el tudod dönteni, milyen foglalkozás felé tereld tanulmányaidat.
Sosem késő változtatni!
Ne felejtsd el, ha álmaid munkájában mégsem érzed jól magad, akkor ideje új szakma után nézni! Nagyon sokan csak évekkel később döbbennek rá, hogy valójában nem a saját vágyaikat követték, hanem a környezetük elvárásnak akartak megfelelni a választott szakmával. Nem könnyű 30-40 évesen pályát módosítani, de az iskolák és a tanfolyamok tárt karokkal várnak mindenkit kortól függetlenül.
Címkék: mi leszek ha nagy leszek
